Díszítsük fel a lelkünket is karácsonyi versekkel
Bizony, bizony, alig nézünk szét, és hamarosan az adventi időszakban találjuk magunkat, ami a reményteli és hitbéli várakozás időszaka. A négy adventi hét lehetőséget ad arra, hogy lelkileg is felkészüljünk a szeretet ünnepére.
A legideálisabb alkalom arra, hogy elmélyüljünk a szeretet versekben, hogy lelkünk díszítését elkezdjük. Épp úgy, ahogy otthonunkét is.
Mivel tudnánk méltón készülni? Mivel tudnánk érzékenyíteni a lelkünket, hogy minél mélyebben ráhangolódjunk?
Első lépésben adventi versekkel. Mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom alkotóit megihlette az adventi időszak. Csodálatos gyöngyszemek születtek.
A verseket úgy tudjuk lelkünkre aggatni, mint ahogyan az adventi koszorút a bejárati ajtóra függesztjük.
A hozzánk érkező látja, e ház lakói várakoznak, egy olyan eseményre várnak, ami az egész világ nézőpontját megváltoztatta kétezer évvel ezelőtt.
Olyan várakozási időszak ez, amelynek végén az abszolút szeret a szó szoros értelmében beköltözhet hajlékunkba, ha „jól” várakozunk. Ha nem, ez is csak egy keresztény ünnep lesz a többi között, amit illik megünnepelni.
Szabó T. Anna egyik karácsonyi versében írja: „az ünnep azé, aki várja”.
Aki örömmel dekorálja lelkét és hajlékát, aki törekszik arra, és hiszi, hogy képes befogadni a szeretetet karácsonykor.
Erről szólnak a karácsonyi versek is. A szeretetről. Egymásról. Az emberről.
Mikor karácsonyról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk egy vallási, zavaros misztériummal összekeverni és azonosítani, holott ezt az „ajándékot” azért kaptuk, hogy évente lehetőségünk legyen intenzíven megélni, milyen a legmélyebb szeretet. És ebből tudjunk táplálkozni egy egész éven át.
Ehhez nem kell vallásosnak lenni, ehhez nem kell hívőnek lenni.
Ehhez csak tudni kell szeretni, a többi úgyis majd utána történik meg. Ahogy Gál Éva Emese fogalmaz, Karácsonyfa c. versében:
„A szeretet olyan legyőzhetetlen:
benne tisztul ünneppé a világ.”
S, ha nem tudod, milyen karácsonyi verseket érdemes böngészni, akkor ajánlattal is készültünk!
Íme a TOP5 lista karácsonyi versekből, amelyek nem feltétlen a klasszikusokat részesíti előnyben, hanem inkább megmutatja, milyenné tehetjük a karácsonyt legbelül:
TOP 5
Pósa Lajos – A szeretet
Nagyobb kincs a földön
Nincs a szeretetnél.
Örülj ha valaha
Valami jót tettél.
Ha csak egy könnyet és
Egyszer letörültél,
Édesebb öröm az
Minden más örömnél.
Mikor rá sem gondolsz,
Mikor nem is várnád:
Isten két kezéből
Ezer áldás száll rád.
Hogy nyoma ne vesszen,
Hogy ne legyen vége:
Beírja az Isten
Csillagos könyvébe.
TOP4
Dsida Jenő – Hideg téli est
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.
S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?
TOP3
Kun Magdolna – Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
TOP2
Juhász Gyula – Betlehemi üzenet a vakoknak
Testvéreim, egy látó küldi néktek
Üdvözletül ma könnyes szavait,
Ki mindig fájón és szédülve nézett
Egy szép pokolt, mely földnek hivatik.
Ő onnan jött, hol a magas mennyeknek
Szférája zeng és csillaga ragyog,
Szemében még e fény árnyéka reszket,
Az édené, mit sírón elhagyott.
Mint nagy elődje, Milton, aki vak volt,
Ő is szeretne látni víg eget,
Túl minden földi harcon és kudarcon
Felé örök világok intenek.
Testvéreim, itt mind vak, aki balgán
Tűnő örömben üdvöket kutat,
Ki istent vár a múló gyönyör arcán:
Mind vak szegény, ki nem talál utat.
És nem vak az és ő meg fogja látni
Istent magát mind, kinek lelke fény,
Minden világi pompák csillogási
Kialszanak, ha Isten fénye kél.
Szeressetek: ezt mondja az Apostol
S ennél különbet nem mond senkise.
A betlehemi békés csillagokból
Üzeni ezt ma a Szívek Szíve!
TOP1
Szabó T. Anna – Az ünnep azé, aki várja
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
Forrás: istenesversek.hu