Komposztálás kisokos – minden hasznos információ A-tól Z-ig

A komposztálás egy olyan régóta ismert és előszeretettel alkalmazott biológiai folyamat, amelyet a kertművelésben hasznosíthatunk. Mostani bejegyzésünk a komposztálás előnyeiről, betartandó szabályairól szól. Azt is bemutatjuk, hogyan lehet odahaza házilag végezni, és mikre érdemes odafigyelni a sikeres végeredmény érdekében.

De mi a komposztálás egészen pontosan?

Ahogy a fentiekben már megjegyeztük, a komposztálás egy biológia újrahasznosítási folyamat, mely során a szerves hulladékot alakítjuk át a növényeknek szükséges ásványi anyagokká és humusszá. Nincs is jobb dolog ennél, ami a háztartási szerves hulladékkal történhet!

A biológiai folyamat révén komposzt keletkezik, ami általában barna vagy egészen sötétbarna színű, föld-szerű anyag, amelynek kiemelkedő a szervesanyag tartalma. Ez utóbbi tulajdonságának köszönhetően sikeresen alkalmazható a kertművelésben.

A komposztálás mennyi időt igényel?

Gyakori kérdés a kezdő hobbikertészek részéről, miszerint mennyi idő alatt alakítható át a szerves hulladék komposzttá? Nos, a tapasztalat azt mutatja, hogy a komposzt körülbelül 3-12 hónap leforgása alatt érik be.

A profi kertművelők tanácsát megfogadva, legyünk türelmesek, és semmiképp se használjunk nagyon fiatal (3 hónapos) komposztot, mert az könnyen tartalmazhat még olyan anyagokat, amelyek káros hatással lesznek a növényeinkre.

Abban az esetben, ha a különösen kényes, speciális gondoskodást igénylő növények talaját javítanánk fel a már kész humusszal, mindenképpen ajánlatos kivárni a 12 hónapot, nehogy végzetes hibát kövessünk el, amellyel veszélyeztetjük a növények egészségét.

Miért jó a komposztálás?

humusz komposzt

Ennek az újrahasznosítási folyamatnak számtalan előnye van. Ha a házi komposzt előállítása mellett döntünk, nagyban tehermentesítjük a hulladéklerakókat. A háztartási hulladékmennyiségünk elképesztő mértékben csökken, ezzel pedig csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat, és jót teszünk a Földnek is.

A komposztálás során keletkező humusz nagyban javítja a talaj minőségét, szerkezetét is. Ez nem meglepő: olyan minőségű anyagról van ugyanis szó, amely hatékonyabb a szerves trágyázásnál is. A komposzt a növények kedvence, mellyel teljes értékű tápanyagoforrást biztosíthatunk a számukra.

Azok a károkozók, amelyek veszélyesek lehetnek a növényeink vonatkozásában, a komposztálás során elpusztulnak.

Növényeink bizonyítottan hatékonyabban „működnek”: gyorsabban csíráznak és növekednek. A zsíros, kövér humuszban a növények további fejlődése is előnyösebben zajlik.

Komposztálás házilag: még akkor is hasznot húzhatunk a módszerből, ha nincs kertünk!

Hogyan lehetséges mindez? Nos, a szerves hulladék komposzttá való alakítása még bizony abban az esetben is hasznos tevékenység, ha panellakásban élünk, és néhány cserepes virágon kívül nem rendelkezünk más növénnyel, nagyobb kerttel.

Ez esetben nincs más teendőnk, mint kis komposztálót készíteni, majd az abból származó folyadékot lecsapolni. Az ásványi anyagokban gazdag folyadékot keverjük össze vízzel, s voilá: kész is van a szuperhatékony öntözővíz, amelyért a cserepes növényeink nem lehetnek majd eléggé hálásak.

Mire lesz mindenképpen szükségünk?

otthoni komposztálás szabályai

Ha a talaj szerkezetét javítanánk fel, alapvetően szükségünk lesz komposztálható anyagokra. Ezek nagy részét a háztartási szerves hulladékok szolgáltatják. Annak érdekében, hogy ezek az anyagok ne kezdjenek el rohadni, úgynevezett vázanyagokra is szükség lesz (például gallyakra).

A továbbiakban szükség lesz egy kisebb tárolóra, ahol a háztartási hulladékot gyűjthetjük, illetve egy nagyobb tárolóhelyre is, ahol a szerves anyagokat a vázanyagokkal összekeverve pihentethetjük a már említett időintervallumban (3-12 hónap).

Kelleni fog továbbá föld, víz, lapát és egy rosta is.

A komposztálás folyamata

Ahogy említettük, egy arra alkalmas, zárható tárolóban gyűjthetjük össze azokat a háztartási hulladékokat, amelyek alkalmasak a komposztálásra. Ezeket az anyagokat zöldhulladéknak nevezzük. Alakítsuk ki a kertben a nagyobb komposzttárolót, amelyben a zöldhulladékot megfelelő arányban vegyíthetjük a vázanyagokkal. Utóbbiakat gyakran barnahulladéknak nevezik, és azért van rájuk szükség, hogy a zöldhulladék ne kezdjen el rohadni a komposztálás során.

A barnahulladékot (száraz fű, falevelek, gallyak) a legegyszerűbb úgy elképzelni, mint egy erős vázszerkezet, amely megfelelő teret nyújt arra, hogy a zöldhulladékban elinduljanak azok az oxidációs folyamatok, amelynek során széndioxid, ásványi anyagok, végül pedig humusz képződik.

A szén és nitrogén pontos arányáról

Az újrahasznosítás, avagy lebomlási folyamatok során megfelelő arányban kell tartanunk a szénben és nitrogénban gazdag hulladékot. Ha ezt az arányt nem találjuk meg, a komposzt rohadni kezd, és nem képződik értékes humusz. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, a komposztnak ideális esetben 75% nitrogénban gazdag zöldhulladékból és 25% szénben gazdag barnahulladékból kell állnia. A két alapanyagot alaposan össze kell kevernünk egymással.

De mégis: mi kerülhet bele a komposztba és mi nem?

komposztálható hulladék

A komposztba a jellemző konyhai hulladékok kerülhetnek, például zöldségek, gyümölcsök, kávézacc, teafilter, tojáshéj. A kartonpapír, az elhervadt virágok és a fahamu is belekerülhet a tárolóba. Tehetünk továbbá bele fűrészport és faaprítékot is.

A baranhulladék kérdését többnyire már tisztáztuk, ebbe a kategóriába tartoznak a gallyak, a száraz levelek, a széna/szalma és gyomnövények is.

Mi az, amit semmiképpen sem szabad beletenni a komposztba? Nos, kerüljük az építkezések után fennmaradó törmelékek, a kavicsok, a gumi és az üveg használatát. Nem komposztálható anyagnak számít a műanyag és a fém. Kerüljük továbbá a vegyszerek és a vegyszeres üvegek komposztba való keverését is, a veszélyes, akár toxikus hulladékokról már nem is beszélve.

A komposztálás menete

Ha kialakítottuk a kertben a komposztáláshoz szükséges tárolót, és megvannak a szükséges alapanyagok is, kezdődhet a munka.

A komposztot réteges kell egymásra helyezni. Az összekevert zöld- és barnahulladékrétegek közé ideális esetben vékony rétegben föld is kerülhet. Ez több szempontból is előnyös: a földréteg egyrészt elfedi a kissé kellemetlen szagokat, másrészt pedig gyorsítja a lebomlás folyamatait is.

Hogyan biztosítsuk a komposzt megfelelő oxigénellátottságát?

Ha a komposzt nem elég szellős, légáteresztő, a szerves hulladékok egymáshoz nyomódnak – a komposzt pedig összeesik. Ilyen körülmények között az anyagok rohadni kezdenek, és végeredményként nem értékes humuszt, hanem egy bűzlő masszát kapunk.

Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, érdemes a komposztot időről-időre átforgatni, levegőztetni. A folyamatot ajánlatos két-három havonta elvégezni. A műveletet egy egyszerű kerti villával kivitelezhetjük a legkönnyebben.

Honnan tudhatjuk, hogy minden rendben megy-e?

Nagy figyelmet szenteltünk az arányok betartására, a rétegezésre és a megadott időben való levegőztetésre is.

Honnan nyerhetünk bizonyosságot, hogy a bomlási folyamatok és a humusz képződés megfelelő ütemben zajlik? Ezt egy roppant egyszerű trükkel könnyen leellenőrizhetjük. Kevesen tudják, de a komposzt készítés folyamata során hő képződik. Ha minden rendben zajlik, a tenyerünket a komposzt felé tartva érzékelhetjük ezt a hőt.

Fontos! Ha a komposzt dohos, kellemetlen szagot áraszt, esetleg láthatóan penészedik, mozgassuk át alaposan az egészet, mert ez annak a jele, hogy nem kap elég oxigént.

Fektessünk fokozott figyelmet a mixtúra nedvességtartalmára is. Az ideális humuszképződés szempontjából sem a túl száraz, sem a túl nedves komposzt nem jó. Ha azt látjuk, a komposzt kezd kiszáradni, locsoljuk meg kissé. Ha a komposzt túl nedves (a hozzáadott szerves hulladék nedvességtartalma miatt), adjunk hozzá kevés száraz hulladékot, például szalmát vagy száraz leveket.

A komposztálás szabályai, avagy a sikeres projekt záloga

komposztálás

A fentiekben részletezett tanácsokat érdemes megfogadni annak érdekében, hogy értékes humuszt nyerjünk ki a komposztból.

Ökölszabályként kezelendők továbbá a komposzttároló elhelyezésére vonatkozó intelmek is is. A kertben válasszunk olyan, pontot, amit nem ér folyamatosan direkt napfény, viszont nem is túl árnyékos.

A választott hely legyen szellős. A minden szempontból megfelelő tárolóhely kiválasztásával elkerülhetjük a komposzt idő előtti kiszáradását és túlnedvesedését is.

Pro tipp: ha a komposzt készen van, érdemes átrostálni azt. A folyamat közben azt látjuk majd, hogy a nagyobb, darabos részek fennmaradnak a rostán – ezeket újból felhasználhatjuk, hiszen tökéletes komposztindító „szettnek” számítanak.

Miben tároljuk a komposztot?

Alapvetően kupacba rakhatjuk (ám ez nem túlesztétikus), illetve vásárolhatunk vagy készíthetünk is a komposzt tárolására alkalmas ládát. A mezőgazdasági boltban kapható fém- és műanyag silók tökéletesen beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, ám némi affinitás és barkácsolókedv fejében természetesen mi magunk is elkészíthetjük a tárolót.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás